2012.11.06
Ha már fenti címet adtam az új bejegyzésnek, akkor beszéljünk kicsit erről. Igen, a japán igen alapos. Még a szél is alaposan fúj, ha nekiáll, nem amolyan kis kósza szellő módon, hanem inkább pokol motorosaként száguldva. Példának okáért: főzés közben, ha hirtelen elalszik a gáz, egy ideje már nem valamiféle szellem jótéteménye jut eszembe, hanem kisimítom a hajamat az arcomból, melyet beza a szagelszívón keresztül érkező dühöngő légáramlat sodort oda, és begyújtom újra a fránya tűzhelyet. Dafke.
Az, hogy a „légkondi“-nak kikiáltott propelleres szellőzőberendezésemet ki kellett tömködnöm zacsikkal, mert a kis külső „ajtaját“ egy-egy kóbor tornádócska úgy csapkodta alkalomadtán – éjjel háromkor – hogy képtelenség volt ép ésszel megmaradni a pecóban, már csak lábjegyzet. A rezgő ablaktáblákról ne is beszéljünk, és csoda, hogy a szúnyoghálóm nem lóg cafatokban- bár már nem kell neki sok.
És mint olyan (ÉS nem érdekel, hogy magyarban elméletileg nem kezdünk és-sel mondatot, mert ahogy elnézem, gyakorlatilag igenis kezdünk... ÉS miért is ne tennénk?), beza az eső is alapos. Heti ötször, legfeljebb. Talán hatszor. Egymás torkában az orkánnal, bár egyszer-kétszer előfordult már, hogy egyikük késett kicsit a randiról.
De már leszoktunk ilyesféle mondatkezdésekről, hogy: …DE legalább nem esik / fúj… Úgyis fog. Most is. Tegnap óta. Kb.
De a japán alaposság egyik legérdekesebb példájával ma sikerült találkoznom. Iskolából hazafelé trappolva a 200km/h széllel megfűszerezett esőben, vadul küzdve az ernyőm életéért a bohókás szellővel, egy roppant érdekes jelenet vonta magára a figyelmemet – s ez majdnem egy esernyőmbe került.
Egy fickó, gumicsizmában, kantáros tűzoltógatya-szerűben, barlangászokon látott lámpás sapival a fején, SLAGGAL a kezében, VÍZZEL tisztította a járdát egy ház előtt. Azt hiszem, zavarták a falevelek. Vagy száraz volt a beton. Netán kiszáradástól féltette az útszéli momiji-t (japán fa, jellegzetessége: levele meseszép vérvörösben játszik nyárkezdetkor, majd vörösarannyá lesz – miután nyárra zöld színt öltött – november tájt). Ahogy azt oly szépen mondani szokjuk volt, nem kaptam szikrát egy ideig. De azért valahogy hazataláltam.
Persze, nem csak ezen példák léteznek. Alaposak még a csomagolás terén is, semmit se csinálnak félszívvel. A vásárlás kész élvezet. Komolyan. Még a zacskót is bezacskózzák. Külön kedvencem, ha egy conbini-ben (convenient store, mint pl a Lawson’s vagy a 7/Eleven) az ember női egészségügyi holmikat vesz, azt nem teszik bele a többi cucc mellé simán a zacsiba, hanem fogják magukat, és KÜLÖN egy vastag papírzacskóba csomagolják, leragasztják, és ígyen kerül a többi vásárolt holmi mellé- nejlonzacsiba, amit SZINTÉN leragasztanak. Minden boltban, minden zacsit leragasztanak. Még a nem zacsit is leragasztják. Viccen kívül. Múltkor vettem két kis tasak “szépségmaszkot” (fotó később, de mindenképpen, merthogy Maria-val már kipróbáltuk őket, és muszáj volt önfotót lőni, mert az Operaház Fantomja sikoltozott volna a gyönyörűségtől, ha meglát minket). Mindkét tasak egy-egy maszkocskát tartalmazott, kb kártyavastagságút. Nos, a két tasakot NEM tették zacsiba nekem, nem ám… Hanem szépen összeragasztották őket. Majdnem elsírtam magamat a röhögéstől. Hozzáteszem, igen hatékony kis maszkocskák, negyed órán keresztül kell az arcon tárolni, és nagyon finomra puhítja a bőrt. UTÁNA fenomenális érzés. Közben: mintha meztelen csiga csúszkálna az ember arcán, és folytonos röhögésre ingerel. Amitől persze még jobban csúszkálni kezd. De valószínűleg nem is arra találták ki, hogy két idióta külföldi liba csajos este keretében próbálja ki, és lépten-nyomon röhögőgörcsöt kapjon egymás és saját maga látványától. (fotólink alul)
Valamint egy uccsó kis részletke a japán alaposságról… A tanáraink. Matsushima-sensei, Kitou-sensei, Aoki-sensei, Kuniyasu-sensei és újabb kedvencem az anime-figura Kitou-sensei mellett: a modell-külsejű Satou-sensei. Gyakorló tanerőnket, aki még csak leginkább megfigyel és segít csak az órákon, Shimizu-sensei-t se akarom kihagyni, merthogy Ő az egyetlen hímnemű tanerő. Upppsz, az új sensei-t kihagytam, aki Matsushima-sensei-től vett át néhány órát… a nevét elfelejtettem, shame on me. De ő is hölgynemű, mi vagyunk az első osztálya, és bár rendes osztály vagyunk, attól ő még eléggé izgul állandóan.
De! Elkalandoztam. Szóval miért is alaposak? Mármint azon kívül, hogy egy leckét átlag háromszor másfél órán keresztül veszünk, és ezen háromszor másfél órát három különböző sensei tartja, mégis, mindegyik újra elmagyarázza ugyanazon lecke alapjait? Nos, következő bájos példa esett meg pár hete. Valahogy azon a héten minden tanerőnél szóba került (ez akkor még csak ÖT tanerő volt, mínusz az új hölgy), a HOBBY… szóval betéve tudjuk az osztályban mindenki hobbiját. Főleg a hong-kong-i Tou (japánosítva Tsubasa, csak nem értjük miért) hobbiját. Puzzle. Igen, puzzle. 17 éves. Még sokáig nem ihat- alkoholt. Mellékes: szerintem ezzel a hobbival nem is fog. Úgy soha.
Sebaj, van ennél rosszabb is. Pl az, hogy mindahányszor kinyögte, hogy pa-zu-ru, azaz puzzle japánosított angol verzióban, a tanerők megkérdezték: minna, sh’tte imasu ka? (mindenki ismeri?)… Az, hogy már az első tanerőnek IS bólintottunk, nem tartotta vissza abban, hogy elmagyarázza, miszerint sok kicsi részből áll és össze kell rakni, valamint attól sem, hogy felrajzoljon egy hevenyészett puzzle-darabot a táblára, és hozzátegye, hogy a végén egy kép jön ki belőle.
Mikor UGYANEZ a folyamat ötödjére zajlott, akkor már belül zokogtam, és Maria-val igen jelentőségteljesen néztünk össze… Mint később kiderült, ez kiakasztotta az osztály legtöbb tanulóját a végére. ÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉS persze, hogy az új sensei-nek is be kellett mutatkozni, elmondani a hobbinkat, és mikor az akkorra már Tsubasa (SZÁRNY, vazzeg) névre hallgató lény közölte, hogy pa-zu-ru, és a tanerő megkérdezte, hogy “minna, sh’tte imasu ka? – az osztály igen hangosan rikkantotta: HAIII!!!!!! A hölgy kicsit meg is lepődött lelkes válaszunkon. Én még halkan odasúgtam Maria-nak németül: ha elkezdi felrajzolni……… - Szerencsére nem kezdte, hanem kérdezte a következő emberkét.
Hát nem isteni ez az alaposság????
Mai kiegészítés (2012.11.07)
MÉG MINDIG ESIK, és kezdem bradburysen érezni magamat XD
És a link a tegnap ígért képhez, ami egy új nyilvános fotóalbum is a neten, töltögetni fogom a képeket J
http://hu.fotoalbum.eu/BentAnat/a734997/00000001
