Sziasztok,
Rájöttem, hogy valószínűleg leegyszerűsíti az életemet, ha blogot írok, nem pedig mindenkinek egyesével küldözgetek beszámolókat és kis hülyeségeket, szóval itt vagyok :)
Feel free és olvass, kommentelj kedves és kedvetlen akárki-vendég-olvasó-barát :)
Szóóóóval, a sokak (?) által már valószínűleg tapasztalt tényállás jelenleg az, hogy újabb őrületem hatására egyszerűen pakoltam a cuccaimat, és Japánba költöztem. XXXXXXXX éves koromra úgy döntöttem, hogy nekem biza vissza kell ülnöm az iskolapadba, és ezt nem tehetném jobb helyen, mint Japánban, miután egy évig ültem Magyarhon egyik nyelviskolájának padjában, japán nyelvet tanulgatva.
Ennek persze voltak előzményei, mármint a Japánba költözésnek, többek között az az őrület, ami arra indított, hogy ezév szép tavaszán három hétig barangoljak a már fentebb többször is említett országban- egyedül. Nem itt fogok most azonnal beszámolni a három hétről, bár arról is lógok még néhány írásbeli beszámolóval bizonyos emberkéknek, akik már feladták, hogy valaha olvassanak tőlem bármi ilyesmit, de majd szépen lassan, ahogy itt beszámolgatok, biztos előkerülnek "régi" dolgok.
Jelen:
Helyszín: Japán
Szűkebben: Sapporo
Még szűkebben: Maruyama Park közelében, kicsi apartmanban
Státusz: meleg szobában gép előtt ülve pislog, és gépen pötyög
Apropó, gépen pötyögés: sz*ppancs a 110V-os áramellátás, szegény laptopom akkorákat sóhajt néha, hogy már-már gyertyát gyújtok érte... Szóval tanács a jövőben Japánba költözőknek: szerezzetek be egy PÓT- és egy PÓT-PÓT aksit...
További tippek: NE fárasszátok magatokat olyan apróságok becsomagolásával, mint HAJSZÁRÍTÓ, mert NEM fog működni, viszont átlag 4000 Ft-ért már egész jókat kapni, én egy fokkal drágábbat vettem, de csak azért, mert ez szebb volt, és akárhonnan is nézem, csajból vagyok... Vessetek meg, így se volt vészesen drága, és örömmel tölt el a tudat, hogy VAN egy japán hajszárítóm, melyet hazatértem után semmire nem fogok tudni használni, és csak remélem, hogy a közeli használtcikk-boltban beveszik majd- a miniatűr elektromos fűtőtesttel együtt, melyet kénytelen volam megvenni, merthát SAPPOROBAN minek is építenének FŰTHETŐ fürdőszobát az apartmanhoz, hiszen csak mínusz 15-20 fokok lesznek ha berobban a tél.
Oké, Státuszra visszatéve: Diák (JLI, elég király suli)
Japánban japánul tanulni azért jó, mert... ugye nem baj, ha nem kezdem el felsorolni? Lényeg: egynyelvű az iskola, szóval a tanítás japánul folyik-zajlik, ami elsőre kissé ijesztő volt, merthogy a legkomplikáltabb dolog, amire japánul képes voltam, az az útbaigazítás-kérés volt (IGEN, ez elég volt ahhoz, hogy eltöltsek viszonylagos biztonsággal három hetet egy olyan országban, ahol szinte SENKI nem beszél angolul). :)
A tanítás, tanulás igen intenzív, heti öt napban, napi négy órában csak és kizárólag japánul beszélnek hozzánk, még csak ahhoz se használják a tanerők az angol nyelvet, hogy az új szavakat megtanítsák, egyszerűen elmagyarázzák... Van egy tanerő, aki ebben különösen jó, és sírva röhögünk az óráin, tisztára olyan, mintha egy animéből lépett volna elő :))) Pl ahogy ma elmagyarázta a hajlékony és az izmos kifejezéseket, majd megszakadtunk. Persze ő is vigyorog állandóan hatezerrel :)))
Iskola: hát, az összetétel igen vegyes, jöjjön néhány példa...
- kínai, thai, orosz, finn, olasz, német, mongol, magyar - ez CSAK annak az osztálynak az összetétele, amelyikben én vagyok :)))
továbbá: koreai, kazahsztáni, osztrák, amerikai, angol, svájci, francia, kolumbiai... azt hiszem, ennyi, plusz a japán diákok, akik japán nyelvtanári képzésben részesülnek jelenleg.
Szóval igazi mixersali az iskola, és persze próbálunk egymással is amikor csak tudunk japánul beszélni, főleg amikor olyanokkal szembesülünk, akik nem beszélnek angolul. Vagy amikor beraknak minket egy kiránduláson olyan csoportba, ahol a csoportot két japán srác vezeti... nem sok választása marad az embernek XD
Ééééés ránéztem az órára, éééééééééééés realizáltam, hogy beza holnapra bőven van még házim, szóval bármennyire is lényegtelen infókat tartalmazott ez a bejegyzésem, búcsúzom, igen, így megszakítva a semmiből, és amúgy is elszállt az ihlet, csak ülök bután és nézek ki a fejemből, és különben is, stréber vagy sem, tanulni AKAROK, és nem azért, mert muszáj :)) Hmmmm, ha anno gimiben így álltam volna a dolgokhoz XDDD
Búcsútipp: ha egy hatalmas, hüvelykujjnyi narancssárga-fekete gyönyörű rovart láttok Japánban, melynek szárnyhangja olyan, mintha helikopter berregne a közelben, NE álljatok meg lefotózni, és hadonászni se kezdjetek el, mert ezen kis szépség a Japán óriás lódarázs, és csúnya dolgokra képes... :))) Ja, én lefotóztam, szerencsére igen passzívan heverészett a betonon...
Bis bald, azaz hamarosan (remélem) :))